COOLTÚRA

egy huszonéves szemével

Csendes Nóra - Zápor utca

Csendes Nóra megírta 2016 egyik legjobb magyar regényét. Le a kalappal előtte. Azon kívül hogy  történetével megnyerte az Aranymosás pályázatot, számos embert le is bilincselt soraival. Köztük engem is. 

Nem vagyok fülszöveg olvasó típus, de aki igen, azoknak jó hír, hogy ütős lett az első két sora. Legalábbis nekem nagyon tetszik.

Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Természetesen már a könyv elején tudni lehetett, hogy bele fogunk bonyolódni egy szerelmi szálba, hiszen minden feltétel adott volt hozzá. Három család, tini fiúk és lányok, nyár. 

zp.png

Főszereplőnk, Bogi egy művészi vénával megáldott 18 éves leányzó, aki nem a határozottságáról híres. A nyaralás során rátalál a szerelemre, de ez közel sem olyan egyszerű, mint ahogy eleinte hiszi. Ugyanis a nyári szerelem csodáinak hatalmas hátulütője, hogy az ősz beköszöntével a nyaralásnak is vége szakad (bár annak előbb is) és így a szerelmeseknek már másra is időt kell szakítaniuk. Boginak legfőképp az egyetemre. 

A történetben a legnagyobb csavar az, hogy kettébomlik. A szál egyik fele a jelenben, míg a másik 50 évvel korábban játszódik. A múltbéli eseményeket szintén egy 18 éves leányzó szemével láthatjuk, aki szintúgy rátalál a szerelemre és annak bonyodalmaira. 

A két lánynak összeér a sorsa, mégpedig Budapesten, a Zápor utcában. Csodálatos és romantikus utcanév. Ennél szebb nevű helyet nem is találhatott volna az írónő a szerelemnek. 

Furcsa dolog a csend, olyan, mint egy tükör. Megmutatja, mi van benned.

Sikerült több történetelemnél is összezavarodnom. Először is a könyv elején. A nyaralás kezdetekor hirtelen viszonylag sok nevet zúdít Nóra az olvasókra és így megalakult a nevek anomáliája a fejemben. "Most Gáborról vagy Gergőről van szó?" Sikerült összekevernem a két fiút és ezért okozott egy kis problémát a történet megértése, de idővel kitisztultak a dolgok és teljes mértékben bele tudtam helyezkedni az eseményekbe. 

Néha zavart, hogy ugráltunk az időben, néha viszont pont jókor jött a váltás. Szerintem a múltbéli esemény kevesebb hangot kapott, pedig én kíváncsi lettem volna jobban rá. A jelenben viszont az zavart, hogy a kommunikáció néha problémát okozott a kapcsolatban, pedig a történet a 21. században játszódik, ahol jól tudjuk, az a csoda, ha nem érünk el valakit. Megértem, hogy nem akarta Nóra a közösségi médiákat reklámozni, de ezek a kapcsolat problémák így nem voltak realisztikusak.

Összességében a szívemhez nőtt ez a kis könyvecske és szívesen a kezembe fogom venni még később is. Kikapcsolódásnak tökéletes és igazi young adult olvasmány. A végén pedig meg is lepődtem és nem is. Sejtettem, hogy a két lánynak a való életben és közük lesz egymáshoz, de valahogy nem tudtam biztosra összerakni a szálakat. Örülök, hogy a végére kiderült, hogy ki is a szállást adó mogorva néni. És még plusz pozitívum: végre egy olyan könyv, aminek nem csupa happy end a vége. Köszönöm Nóra, hogy mindezt papírra vetetted!

Vannak emberek, akik olyanok, mint a szél. Nem tudod irányítani őket, csak behunyni a szemed, ha a szellő végigsimít az arcodon, és elfogadni, hogy tovább fúj.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://katonakitti.blog.hu/api/trackback/id/tr1113753088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása