Andy Mulligan nem csupán egy író. Tanító is. Gardo és a srácok életének bemutatása alapján rengeteg dologra megtanított.
Szeretni? Szeretve lenni? Megbecsülni egymást és azt amink van? Mindezt egy olyan világban, ami elől inkább elfordulunk, mint hogy segítsünk.
A legnagyobb nyomorban mégis meg van az az összetartás, ami lehet, hogy sehol máshol nincs. A legszegényebbek, mégis a leggazdagabbak. A legcsodálatosabb az egész történetben az volt, hogy miután a fiúk megtaláltak nagy nagy erőfeszítések árán a pénzt, nem magukra gondoltak, hanem társaikra, egymásra. Az önzetlen szeretet bámulatos formában mutatkozott meg.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az egyszerű, laza olvasmányt, mert megéri. Talán egy kicsit te is másképp fogod látni a világot és megbecsülöd azt, amid van. Olvasd el, nézd meg a filmed és segíts a másikon, ne csak mindig magadra gondolj!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.